Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2014
Kép
Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak. Megtanították nekem, mi az a szerelem. Köszönet azoknak a "barátoknak", akik cserben hagytak. Megtanították, mi az a barátság. Köszönet azoknak az embereknek, akik átvertek. Megtanították, mi az a bizalom. Köszönet azoknak, akik rabolták az időmet. Megtanították nekem, milyen értékes. Köszönet minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem. Megtanítottak értékelni az életet. Megtanították, megtanítottátok nekem, hogy milyen értékes egyetlen perc boldogság is! 
Kép
Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.
Kép
Minden kapcsolatomban betegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el az embereket magam mellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor és hogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehet szeretni. Aztán meg elhitettem magammal, hogy jó nekem egyedül, közben meg minden este zokogva aludtam el.
Kép
A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él.
Kép
Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.
Kép
Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudsz semmit a halálról, és nem tudsz semmit a szerelemről!
Kép
Búcsúzz el a múltadtól, merj továbblépni. Az, hogy megteszed a lépést, ami eltávolít tőle, nem azt jelenti, hogy elfelejted, hogy mi történt, egyszerűen csak elfogadod, és nem érzed tovább a fájdalmat, ami szétszakított eddig. Elfogadod, hogy az élet nem szólhat arról, hogy szomorú vagy, és egyébként is: valami biztosan vár rád. Valami, ami boldoggá tesz, hiszen ez az egész nem lehet ennyi. Persze, az emlékek megmaradnak, nem is kell tőlük szabadulnod, hiszen ők formáltak azzá, aki most vagy. Meríts belőlük erőt, és használd őket arra, hogy mindent megváltoztass magad körül. Ma még nem hiszed el, de tudnod kell: lesznek pillanatok, amik a fájdalmukkal együtt tűnnek majd el örökre. Akkor azt hiszed, képtelen vagy erőt venni magadon, hogy feldolgozd, évek múlva viszont már nem is emlékszel rájuk. Talán csak azért, mert túlságosan fáj, és így véded magad, vagy egyszerűen csak azért, mert valójában semmit sem jelentettek, csak jó volt valamihez ragaszkodni, valamihez, ami bezárt, és elhit…
Kép
Igaz, hogy nem változtathatunk a múlton. De vajon úgy kell tennünk mintha meg sem történt volna?
Kép
Nem szabad túlságosan komolyan venni a nőket, a csókokat, a vonatokat, a városokat, az embereket, ezt az egész nagyszerű mindenséget, az életet. Figyelni kell, mert színes, érdekes ez a pazar színjáték. A lényeg sohasem változik. Kaland az egész, nincs kezdet és nincs befejezés. Csak állomások vannak. Szaladunk, lihegünk, kergetjük a boldogságot, de elérni nem lehet soha.
Kép
Szerintem képtelenség igazán kiszeretni valakiből. (...) Azt hiszem, hogy ha szerelmes lesz az ember, igazán szerelmes, akkor az egy életre szól. Minden más csak élmény és illúzió.
Kép
Hallom ezt a csontig rágott "jobb az elvesztett szerelem, mint az el nem nyert" szöveget. Ez sem igaz: nem jobb. Nekem ne mutassák meg a Paradicsomot csak azért, hogy aztán a szemem láttára fölperzseljék.
Kép
Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.
Kép
A hiányérzet olyan, mint egy üres váza, ami lezuhant az asztalról, s darabokra tört. Már nem lehet összerakni, csak arra lehet gondolni, hogy milyen volt épen, vagy milyen lehetne, ha ép volna.
Kép
bármennyire is fáj, be kell látnom, már nem vagyok része az életednek....
Kép
A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.
Kép
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
Kép
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak! :))) ♥
Kép
Sokszor jobb, ha nem tervezünk. Ha nem gondoljuk túl, ha nem képzelünk bele, nem veszünk el és nem adunk hozzá. Én hiszek a sorsban, és hiszem, hogy mindig megtalál minket az, amire éppen szükségünk van! Felesleges szüntelen várnunk olyan dolgokra, amik talán soha nem jönnek el. Annak örüljünk, ami már a miénk. A többi a jövő!
Kép
A magad képére akartál formálni, én pedig azt hittem, elfogadod, hogy ez nem sikerülhet. Mindketten tévedtünk. Játszma játszmát követett. Mígnem kihűlt minden. Fej, szív, ágy.
Kép
Sokféleképpen lehet valakit szeretni. Néha annyira akarunk szeretni, hogy nem vagyunk válogatósak abban, kit szeretünk. Máskor meg a szerelmünket olyan tiszta és nemes alakká magasztosítjuk, hogy nincs az a szegény emberi lény, aki az elképzelésünknek megfelelne. De a szerelem a szeretet egy formája. Legtöbbször valami felismerés, alkalom arra, hogy azt mondhassuk: "van benned valami, amit szeretek".

...még nem tudom ki mutat magamból kiutat, van-e még vajon jó irány...

Kép
Kép
Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.
Kép
Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig művészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot.

azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál...

Kép
Kép
Sokszor csak idealizálunk, embereket, helyzeteket, sőt még önmagunkat is. Szerelmet képzelünk oda, ahol a szeretetnek is még csak a legapróbb lángja pislákol. Társat látunk a másikban, pedig csak félünk az egyedülléttől. Szenvedélyt érzünk ott, ahol a szükség már lyukat vájt a falba. Azt hisszük jó helyen vagyunk, a megfelelő ember mellett, olyannak képzeljük, amilyenre vágyunk. Pedig mindez oly távol áll a valóságtól. S mindez miért? Mert eszeveszettül vágyunk rá, hogy ott belül végre megmozduljon bennünk valaki, valami.
Kép
Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza...
Kép
téged így szerettelek. vakmerően, az első pillanattól fogva, ahogy megismertelek. sosem számoltam a következményekkel. meggyőztem magamat, hogy de igen, számolok velük, mert te is úgy akartad, úgyhogy próbálkoztam, de valójában nem törődtem vele, hogy mi lesz. jobban akartalak téged, mint jónak lenni. jobban akartalak, mint bármi mást az életben valaha.
Kép
Felejtsd el, ha azt érzed, rossz úton jársz. Ne gondolj soha arra, hogy nem jó emberekkel vagy. Mindig pontosan az történik, aminek történnie kell. Minden érted van, élménynek, leckének, állomásnak, lépcsőfoknak, dobbantónak. Csak és kizárólag olyan emberekkel találkozol, akikkel dolgod van. Kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig. Kivel könnyebben, kivel nehezebben. De mindenki pontosan annyi ideig és olyan módon lesz jelen az életedben, hogy az téged szolgáljon. És mikor elvégeztétek a közös munkátokat, búcsúzzatok. Nem, ez nem szabad, hogy fájjon, hisz ő pontosan azért fog kiesni az életedből, hogy a hiánya újabb találkozásoknak adjon helyet. Engedd el. Mosolyogva.
Kép
Néha az embernek muszáj mindent elveszítenie, hogy továbbléphessen, és az új dolgokat csak érdekesebbé teszi a veszteség fájdalma.
Kép
Mi kormányozza a szívet? A szerelem? Mi sem bizonytalanabb. Azt lehet tudni, milyen szenvedni a szerelemtől, de azt nem, mi a szerelem. Most megfosztottság, megbánás, üres kéz. Szárnyaszegett lettem; a szorongás maradt nekem. Pokol, ahol minden a mennyre emlékeztet. Mégis pokol. Ami ürességet támaszt bennem, azt életnek hívom és szerelemnek. Kezdet, erőszak, szakítás, világa hunyt, megszakadt szív, sós ízű könny, sós ízű szerelem.
Kép
Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.
Kép
ez az út elvisz valahova, ahol ott kell lenned. lehet nem véletlen nem érted el azt a buszt, és lehet nem véletlen késtél el reggel munkából. általában senkit nem nyugtat meg ilyenkor, hogy de ez éppen így volt a jó. senki nem mondja azt, hogy köszi élet ezt a pocsék napot. még az is lehet, hogy visszatekintve sem fogjuk soha átlátni, hogy mire volt ez az egész jó. de tény, hogy mindig megérkezik egy vihar. talán pont akkor, amikor nem várnánk. és néha nagyobb pusztítást hagy maga után. de értünk van. azért, hogy oda kerüljünk, ahol lennünk kell. az igazi helyünkre. minél kevésbé állsz ellent, annál hamarabb elvonul. éld át, vedd tudomásul. pihenj egyet, és aztán menj tovább!
Kép
...egyedül kell a célokat kitervelni, egyedül hinni benne, mélyen legbelül, hogy sikerülni fog. még akkor is, ha ezerszer elbukunk közben. vagy megsérülünk. hiszek abban, hogy ha feladjuk, akkor már nagyon nehéz visszatérni. akkor nagyon nehéz helyette valami újat találni. tartsunk igényt egy korlátlan életre, ahol bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk. lássuk be, ha a körülményeink korlátoznak, és fogságba ejtenek. és akarjunk kitörni. higgyünk benne, hogy a képesség bennünk van, a vágy mellett. és igen, néha mintákat kell keresni. át kell fordítani az irigységet belül, és azt mondani, hogy ha neki sikerült, akkor én is meg tudom csinálni. legyen ez egy kiinduló pont. kezdj hozzá!
Kép
Nem elvesztem, hanem több lettem. Mert semmi mást nem akartam, csak, hogy felejtsek, túl legyek, jól legyek és újra boldog legyek. Nem tettem hatalmas nagy dolgot, mindössze eldöntöttem, hogy talpra állok. Ez az én történetem. Mindenkié teljesen más. De egy ponton van hasonlóság: abban, hogy minden fejben dől el. (forrás)
Kép
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük...
Kép
Ne félj újra megpróbálni valamit – újra szerelembe esni, újra álmodni és újra ÉLNI. Ne hagyd, hogy az élet megkeményítse a szívedet. Hiába hiszed, hogy ebből a gödörből már nem tudsz kikecmeregni – igenis ki tudsz! Találd meg azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek és ne stresszelj azon, amin nem tudsz változtatni. Élj egyszerűen, szeress teljes szívvel, mondj igazat és ha elesel, állj fel, menj tovább...
Kép
Néha (...) az ember túl fiatalon választ társat magának, aztán megváltozik, de a másik nem változik vele.
Kép
Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz.
Kép
- Félek. - Ki nem? A félelem természetes dolog. Csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.
Kép
Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek...
Kép
mélyen, belül éreztem, ahogy elszakad, kettétörik bennem valami. a búcsúszót már régen kimondtam és azt akartam hinni, hogy helyesen cselekedtem. furcsán üresnek éreztem magam. mert egy dolog tudni azt, hogy az érzelmeim semmit nem változtak, de nyíltan szembesülni a ténnyel, hogy az érzéseim a jövőben sem fognak változni, az már teljesen más.
Kép
Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik. Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek. Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet. Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb baráto…
Kép
Ne azt akard, aki nélkül meghalsz, hanem azt, aki az életed része, aki teljessé tesz. Ne arra várj, hogy a szenvedély felégessen, hanem akard azt, aki szeret, törődik veled, és minden nap boldoggá tud tenni. Igen, lehet, hogy nehéz lesz, de az a vonzódás, ami önző, és minden figyelmedet magának követeli, össze fogja törni az életed, elveszi tőled. Ne azt akard, ami átveszi az uralmat minden felett, hanem azt, ami egyensúlyban tart, ami stabillá tesz, amiben biztonságban érzed magad, ami arra ösztönöz, hogy több legyél. 
Kép
Rakd le a fájdalmakat, búcsúzz el tőlük, ideje megszabadulnod a súlytól. A tehertől, attól, ami visszatart, ami bezár, ami nem engedi, hogy boldog legyél. Gúzsba köt, minden lépésedet nehezíti, mert úgy gondolod, hogy vannak dolgok, amik nem változhatnak, közben meg minden döntés kérdése. Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni.. Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.
Hogy milyen lány vagyok? Mindig is szerettem volna megadni erre a választ. Nem vagyok tökéletes. Néha imádnivaló, néha felpofoznivaló. Van, hogy könnyezve nevetek, majd zokogok, később én csalok könnyeket mások szemébe. Küzdöttem már lehetetlenért fogamat összeszorítva, máskor feladtam hamar. Lebegtem a föld fölött, rózsaszín ködben és megjártam a poklok poklát is. Hibáztam, megbocsájtottam, haragudtam, dühös voltam, türelmetlenkedtem, közönyös voltam. Az érzelmek széles skáláját megjártam, akár nagyon rövid idő alatt. Sok ember mellett álltam mikor kellett, de olyan is előfordult, hogy hátat fordítottam annak, aki mindent megtett értem. Néha takartam a fájdalmam, máskor ordítottam ország-világnak. Hogy milyen lány vagyok? Döntsd el te! Ha tetszik, lépj be az én kis bolond életembe, járj velem egy utat. Kacagjunk, könnyezzünk, szeressünk, túléljünk, tanuljunk, lelkizzünk, tomboljunk együtt. De ne felejtsd: soha, soha ne akarj megváltoztatni. Soha ne mondd meg nekem mi a jó. Soha ne te…
Kép
Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal...
Kép
Az egész a hitről szól. A hitről, amit magadba vetsz. Felállsz vagy nem? Megelégedsz a semmivel, vagy lépsz egyet, bátran, nagyot, olyat, ami akár az egész életedet megváltoztathatja? Igen, persze, minden mélyponton megfogalmazódik benned, hogy nem akarod, hogy legszívesebben kiszállnál az életedből, mert még egy nehézség, meg egy újabb akadály, és azt már nem tudod elviselni, mert most már aztán tényleg nincs több erőd - közben meg pont annyi van, amennyire szükséged van. Se több, se kevesebb. Ha ezt elfogadod, onnantól nincs nehézség. Onnantól nem állítasz akadályokat magad elé, hanem ha kell, becsukod a szemed, és bármennyire is fáj, megteszed a következő lépést, ugyanis bízol benne, hogy ennél csak jobb lehet. Hogy megérdemled. A szürkeség csak ott van, abban a pillanatban, amibe egy picit belehaltál, ahova bezártad magad. A színek kint várnak, van belőlük bőven. Csak engedd meg magadnak, hogy nálad is maradhassanak.
Kép
Boldog Mikulást! :)))
Kép
Elfelejtettem bízni, bízni magamban és az életben. Hinni, hogy mindig lehet jobb, hogy mindig van más, ha valami nem sikerül. S hinni abban, hogy az ember nem csak egyféleképpen lehet boldog, és néha az egészen jelentéktelen dolgok jelentik a legtöbbet.
Kép
A csend lepedőjébe burkolózva próbálok emlékezni... Egyszer volt valaki, akiről hosszú ideig azt hittem, megtanított látni a sötétben, járni a felhők tetején, félelem nélkül megállni a szakadék szélén. Ma, amikor tekintetünk a megszokástól unottan, fénytelenül találkozik, gyakran eltűnődöm a miérteken. Miért félek bekopogni egy ismeretlen ajtón? Miért ..
Kép
Eltűnnek a pillanatok, amiket elveszíteni sosem akartam, csöndesen szállnak tovább, és én új utakon találom magam.Már nem vagyok az, aki voltam, eltűntem a pillanatokkal, valamit keresek, fogalmam sincs róla mi az, csak itt vagyok, és mégsem találom magam.
Kép
Kép
Láttam embereket megcsalva, elhagyva, átverve, remény fosztva tettetve, hogy jól vannak. Idős vagy fiatal, férfi vagy nő. Nincs különbség. A szerelem nem válogat, ahogyan a csalódás sem. Lélektelenül bóklásznak fel s alá az utcákon, akár a szellemek, csak önmaguk árnyékai. Nem árad belőlük többé a melegség. Kívánják a törődést, s egy-egy lopott órára tán meg is kapják. Becsapván magukat azt hiszik, hogy ez elég, így védve maradhatnak. A szeretet, mint illúzió, s annak csak foszlánya gomolyog a lélektelen testek között. Az ember tán kielégül pár órányira, de aztán újra érzi azt az émelyítő éhséget, így ragadván benn egy örök körforgásban. Viszont hiába az éhséget csillapító morzsák, ha közben mindvégig fázik a lélek.
Kép
Ha menned kell hát menj. Ha pedig neki kell, akkor engedd el. Sokszor nem is kell különösebb ok, egy harmadik személy, vagy a másik féllel való ellentétek, és egyéb történések, hogy útjaitok szétváljanak. Van, mikor csak elég egy érzés, egy gondolat: 'Nem vagyok a helyemen. Mellette nem vagyok otthon.' S olyankor bizony nincs mit tenni, menni kell, menni, különben megfullad az ember. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a kialakult kötelékeket könnyű lenne feladni, de mégis érzed, hogy meg kell próbálnod, mert életed egy fejezete lezárult benned. Az érzéseid megváltoztak, és valamiért már nem is vagy ugyanaz az ember. Mindezt talán a körülötted levők meg sem értik, de legbelül tudod, hogy el kell indulj egy másik úton, hogy új kihívások elé kell néz, új embereket kell megismerj, akik által mindig tanulsz valami újat önmagadról, a világról.