Már
csak ritkán álmodunk. Befészkeltük magunkat egy tökéletesnek
hitt komfortzónába, és ott éldegélünk. Vegetálunk. De ezt nem
valljuk be, még magunknak sem. Ez lett az új trend, hogy nem merünk
nagyot álmodni. Mert akkor kinevetnek. Megszégyenülnénk. Egyre
inkább belátjuk, hogy nincs megfelelő anyagi háttér, a
tehetségekkel egyre kevesebben foglalkoznak… De igazából bármire
képesek vagyunk ráfogni a saját gyengeségünket. A céljaink
aprók lettek, és ezáltal kicsit elégedettebbek vagyunk, mint
régen, mikor kockáztattunk, és nem úgy sikerült, ahogy
elképzeltük. Megszűnt a kudarc élmény. De nem születnek
lélegzetelállító dolgok sem. Nem lépünk ki önmagunk
árnyékából.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése