Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2014
Kép
én egy normális, felnőtt kapcsolatra vágyom. olyan társra, aki a gyermekeim apja lesz és a társam, akár egy életen át. akire számíthatok, akinek számítok és aki rám is számít, bármi is történik vele. aki számol velem. aki egyenrangúnak gondol, de aki mellett gyenge nő lehetek. akire felnézhetek, mint egy igazi férfire, minden szempontból. akit inspirálok. aki mellett élményekkel gazdagszom. aki mellett kiteljesedhetek, mint nő, pár, barát, szerető, a gyermekeink anyja és egyáltalán az élet minden területén. mert bármennyire is lerombolódtak az ilyen fajta álmaim, bármennyire is nehéz tervezni már, de én akkor is hiszek még a csodákban.
Kép
A szenvedélyes ember, kinek érintésétől lángba borul a világ. Ő az, aki mellett nem mehetsz el szó nélkül, hisz jelenlétével magára vonja a körülötte lévők figyelmét. Árad belőle a magabiztosság, egy párduc kecsességével képes lecsapni, máskor pedig maga a félénk őz, akit levadásznak. Egyszerre bájos és lehengerlő. Ő az, aki a legjobban tud szeretni és gyűlölni. Vele vívod a legnagyobb csatáidat, mégis vele a legédesebb a békülés. Nála sosem tudhatod mire számíts, szeszélyes, akár az időjárás. Imád élni, habzsolja az életet, mellette a hedonizmus új értelmet nyer. A szenvedélyes ember, aki legyen férfi vagy nő, de sosem feledhető.
Kép
Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
Kép
Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg...
Kép
… a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos a számodra.
Kép
Az emberek jó része azért megy el a Boldogság mellett, mert reménytelenül a múltban él, rágódik elveszített szerelmeken, boldog vagy boldogtalan emlékeken, elszalasztott lehetőségeken. S közben nem jönnek rá, hogy a múlt halott idő, ezért semmi értelme belekapaszkodni. Elmúlt. Megtörtént. És nem lehet megmásítani. Menni kell tovább, előre, s inkább tanulni a hibákból, amiket elkövettünk.. De ugyanilyen butaság a jövőnek élni. A múlt már nem számít, a jövő pedig még nem! Sosem lesz az az ember boldog, aki mindig csak halogatja a saját boldogságát... „Majd boldog leszek, ha ez és az leszek, ha elérem ezt meg azt.” Sosem lesz boldog, mert az ilyen boldogság mindig csak feltételekhez kötött. Tudom, miről beszélek, hiszen éltem én is így... Kötöttem én is a boldogságot pozícióhoz, anyagi javakhoz, tárgyakhoz. Hittem én is, hogy a kitűzött célok visznek majd a boldogsághoz... Nem is tévedhettem volna nagyobbat!
Kép
Ha valaki már régen adta jelét, hogy szeret, akkor én úgy érzem, hogy már nem. Főleg, ha közben másnak is adott szeretetet. Ezért nekem folyamatosan kell az, hogy mások éreztessék a szeretetüket velem, különben elvész, és ezzel együtt én is.
Kép
Kép
Elfogytak a szavak. Te szó nélkül tűntél el az életemből, és én ezt szó nélkül fogadtam el. Csak néztem utánad a messzeségbe, figyeltem őszinte mosollyal, ahogy egyre távolabb sodor téged tőlem az élet. Élveztem az egyre apróbb alak látványát a szemeim előtt, éreztem az új illatot, a változás illatát, mert minden, ami a kettőnk tulajdonában volt, az hirtelen eltűnt, elveszítettünk minden szépet, már nem jelent semmit, semmit nem érzek már, szenvedélyt sem, se fájdalmat, csak azt kívántam, bárcsak ki tudnám neked mondani még legalább egyszer azt, hogy hiányzol, vagy hogy ne menj el vagy hogy szeressük még egymást kicsit. Hazudni akartam magamnak és neked is, de már nem tudok érezni. Könnyek nélkül engedlek el és hagylak magam mögött úgy, hogy soha többé nem kívánlak majd vissza a kis világomba, mert újraálmodom, újat álmodok.
Kép
Megnyitottam a szívem... Adtam esélyt. Játszottam, taktikáztam a cél érdekében. Nyeltem, mikor kellett, türelmes voltam, még mikor nehéz is volt. Újra közel engedtelek. Lángoltam, te meg elégettél. Újra és újra. Nem érdekel ki vagy, mit csinálsz, honnan jöttél, mi a múltad és titkod. Semmi. Egyetlen egy dolog érdekel. Te. Légy felnőtt! Állj ki magadért! Az érzéseidért. Tudd, mit akarsz. És leginkább tudd kivel. Ha bizonytalan vagy, ne engem büntess. Nekem biztos pontra van szükségem. Olyanra, aki mellettem van. Szívvel, lélekkel. Aki bár gyengéd, de férfiként tekinthetek rá. Aki megvigasztal, mikor összetörtem egy nehéz nap után. Aki támogat minden álmomban. Aki testi-lelki társam. Akinek a legszebb vagyok smink nélkül, szakadt tréningben, egy átmulatott éjszaka után. Aki nemhogy elfogadja, hanem egyenesen imádja is a hibáimat. Aki a legbolondabb tud, és mer lenni mellettem. Akinek néha elég egy mosoly, egy érintés tőlem. Akit nem érdekel, mások mit szólnak hozzá, csak megy a saját
Kép
Nem voltál ott. Ott, amikor a legjobban kellettél. Ott vagy, ha kellesz. Erről szól minden kapcsolat.
Kép
Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz
Kép
Emlékszem, mennyire elhagyatottnak éreztem magam, amikor (...) eltűnt a szürkületben. Azt hiszem, azon a napon nőttem fel végleg.
Kép
- Már nem tudom, hogy ki is vagyok. Olyan ember, akivé nem gondoltam volna, hogy válhatok. Próbálok jó döntéseket hozni (...), és folyamatosan dühös vagyok. Szánalmas vagyok, és nem tudom, hogy mit tegyek ellene. Csak megbántom az embereket. Azokat, akiket sosem akarnék, de egyszerűen nem tudom irányítani. Már nem tudom, hogy mit tehetnék. - Tudom, mit érzel. Mélypontnak hívjuk.
Kép
Minden válságban meg kell halnia valaminek bennünk. Meghalnak az illúziók, amelyeket életünkről alkottunk magunknak: az illúzió, hogy mi magunk is kézbe tudjuk venni életünket; az illúzió, hogy megfelelően élve minden nehézség elől kitérhetünk. (...) A válságban mindig meghal énünk egy darabja.
Kép
A szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége, hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam, hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől. Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
Kép
Kép
Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad.
Kép
Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled.
Kép
Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
Kép
Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod. Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!
Kép
...azért a szívem mélyén tudtam, hogy Adammel csókolózni igenis nagy dolog. Onnan tudtam, hogy elöntött a melegség, amikor hazahozott és a küszöb előtt újra megcsókolt. És onnan is, hogy egészen hajnalig ébren maradtam és a párnámat ölelgettem. És onnan is, hogy másnap egy falat se ment le a torkomon, és képtelen voltam letörölni a mosolyt az arcomról. Pontosan tudtam, hogy az a csók megnyitott egy ajtót előttem, amin gondolkodás nélkül besétáltam.
Kép
stabilnak kell lenned, mert csak így adhatsz. csak így építheted fel a saját világod. csak így segíthetsz másoknak. szükséges, hogy a gépezetben teljes értékű emberként állj helyt. nem lehetsz hanyag, nem mondhatod, hogy ott vannak helyetted mások. szükség van rád. és mindenkire, ugyanúgy. ne bontsd meg a láncot. 
Kép
Az úgy kezdődik, hogy fülig belezúgsz valakibe, akiért a lelked is kiteszed, és mi lesz a jutalmad? Megszívatnak! Erre te bosszúból megszívatsz valaki mást. Az a valaki más szintén talál egy áldozatot, akit megszívat. Tulajdonképpen az egész úgy kezdődött, hogy aki téged megszívatott, őt is megszívatták, és a kör bezárul. A végén pedig csupa gyanakvó és csalódott ember marad, olyanok, akik nem bíznak senkiben, és akik már a kapcsolat elején meg vannak győződve arról, hogy jobb nem beleélni magukat, hogy jobb nem boldognak lenni, mert úgyis pofára esés lesz a történet vége. És mivel végig ezt sugározzák magukból, és ezt szuggerálják maguknak, tényleg kudarcra van ítélve a románc. Pedig lehetne ezt úgy is, hogy tiszta lappal indítasz. Hogy nem az előző fiaskóból indulsz ki. Hogy adsz egy esélyt a másiknak. Hogy adsz egy esélyt MAGADNAK!
Kép
Hát nem érted? Ugyanaz vagy ma, mint akit tegnap szerettem és akit holnap is szeretni fogok.
Kép
- Mintha semmi sem számítana abból, amit csinálok, akkor meg minek próbálkozzak? - Édesem, nem. Minden, amit csinálsz, számít. Minden pillanat, minden döntés, amit meghozol, hatással van a körülötted levő emberekre, a világot millió észrevehetetlen módon változtatja meg. És nem számít, milyen a valóság, jobbá tudod tenni. Mindketten jobbá tudjuk tenni.
Kép
A félelem ragályos, az állandó rettegés, hogy soha nem találunk olyan partnert, aki életünk végéig mellettünk marad. És e félelem nevében bármire képesek vagyunk, arra is, hogy beérjük valakivel, aki nem a legmegfelelőbb választás, de meggyőzzük magunkat, hogy ő az igazi, az egyetlen, akit nekünk szánt a sors.
Kép
Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor azt mondhatja: "bizony, az életem nem pont olyan, amilyennek elképzeltem". De ha az élet megkérdezné, mit tettél érte, vajon mit felelnél neki?
Kép
Azt kívánom, hogy az élet minden rezdülését felfogjam. Meglássam a játék titkait, tudjam a szabályait, tudjam a lapok értékét. Tudjam, mikor kell dobnom és mikor kell emelnem. Tudjam, mi a szavak jelentése, az érzelmek ereje, a gondolatok értelme. Felismerjem az őszinte mosolyokat. Meglássam a szemekben a szeretetet. Minden rajtam múlik!
Kép
Melletted akarok felébredni reggelente, esténként téged akarlak látni a vacsoraasztal másik oldalán. Veled akarom megosztani a napjaim minden apró részletét, és hallani akarom a te napjaid részleteit is. Veled akarok nevetni, azt akarom, hogy amikor elalszom, te legyél a karomban. Mert te nem csak az egyik múltbéli szerelmem vagy. Te voltál a legjobb barátom, a jobbik felem, és nem tudom elképzelni, hogy ezt újra feladjam.
Kép
Meglepődnél, hogy mi történne, ha félretennéd a félelmet, végre elengednéd az elvárásaidat, és csak hagynád, hogy megkapd azt, ami boldoggá tesz. Egy percig sem aggódni, csak élvezni azt, amit az élet a lábaid elé rakott - jutalomként hozta, mert el merted engedni a régit, mit sem törődve azzal, lesz-e vajon folytatás.
Kép
Az emberek nem változnak, csak csiszolódnak. A párok egymáshoz, a szinglik az élethez. ;)
Kép
Az igazán nagy harcok nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen, legbelül. Olyan csatákat vívunk, amikről mások talán nem is tudnak, hiszen nem érzékelik, mi meg inkább megtartjuk őket magunknak. Azt hiszik, hogy ismernek, de csak a felszínt látják. Ítélkeznek, közben semmit sem tudnak. Nem látják azokat a könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről kínoznak. Ők bizony a legalávalóbbak. Szétrombolnak mindent benned, fájdalmat okozva, miközben soha nem születnek meg.
Kép
Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.
Kép
emlékszel még? emlékszel, amikor egyszer nyáron sétáltunk hazafele és elkezdett esni az eső? én felrohantam a teraszra, de te csak álltál lent az udvaron. majd, mint egy őrült, lerúgtad magadról a papucsot, kitártad a karjaidat és elkezdtél táncolni. nem érdekelt, hogy tiszta víz vagy, te mégis táncoltál, majd hangosan elkezdtél kacagni. kacagtál tiszta, teljes szívedből. boldognak tűntél, boldog voltál. emlékszel még? emlékszel milyen boldog voltál? emlékszel egyáltalán még a boldogságra?
Kép
Nekem nem kellenek ígéretek, vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem igaz. Nem kell, hogy minden percben rajtam járjon az agyad. Tedd a dolgod, éld az életed. De mikor újra találkozunk, add nekem a maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a tekinteteddel, égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok. Nem sürgetek semmit. Várok, akire érdemes. Akiért megéri harcolni. De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a másik oldalról is. Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam hogyan kell elengedni azt, aki nem érdemes a figyelmemre. Már erős vagyok. Tisztában vagyok önmagammal. Hibáimmal és értékeimmel egyaránt. Ismerem céljaim, vágyaim, elvárásaim, értékrendem. Ezek szerint megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak és kizárólag azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom az időt, a teret és a lehetőséget is. Csak rajtad áll mit kezdesz vele. És leginkább rajtad áll, tőled megkapom-e ugyanezeket.
Kép
Nem is olyan régen történt egy hatalmas törés az életemben. Akkor azt gondoltam ezt soha nem élem túl, annyira fájt. Aztán teltek múltak a napok és a hetek. A dolgok tisztultak, a fájdalmak egyre csak távolodtak. Elengedtem, megbocsájtottam. Magamnak, neki, kettőnknek. Mostanra ő is csak valaki, aki része volt az életemnek. Aki adott, akinek adhattam. Akitől tanulhattam. De legfőképpen az elválásból okultam. Megváltoztatott, megerősített. Egyesével raktam össze széttört szívem ezer apró darabját. Már újra dobog. Bár soha nem lesz a régi, de talán ez nem is baj. Elvesztette kislányos naivitását. Már nem bízik, már nem remél. Csak él. Elvárások nélkül, tisztán. De látom, hogy jobb nem is történhetett volna velem: szív-, ész- és lélektakarítás. Felújítás. Kell az ember életébe, hogy utána máshogy lásson, érezzen mindent. 
Kép
Már csak ritkán álmodunk. Befészkeltük magunkat egy tökéletesnek hitt komfortzónába, és ott éldegélünk. Vegetálunk. De ezt nem valljuk be, még magunknak sem. Ez lett az új trend, hogy nem merünk nagyot álmodni. Mert akkor kinevetnek. Megszégyenülnénk. Egyre inkább belátjuk, hogy nincs megfelelő anyagi háttér, a tehetségekkel egyre kevesebben foglalkoznak… De igazából bármire képesek vagyunk ráfogni a saját gyengeségünket. A céljaink aprók lettek, és ezáltal kicsit elégedettebbek vagyunk, mint régen, mikor kockáztattunk, és nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Megszűnt a kudarc élmény. De nem születnek lélegzetelállító dolgok sem. Nem lépünk ki önmagunk árnyékából. 
Kép
A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke...
Kép
Csak egy dolog van, ami rosszabb egy olyan fiúnál, akit utálsz: egy olyan, akit szeretsz.
Kép
Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok...
Kép
a legnagyobb hibánk, hogy képesek vagyunk leszokni sorsunk irányításáról.
Kép
„ A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a lomb és a gyökér mindig arányos egymással. Ebben rejlik a fa egyensúlya.”
Kép
A szavak rombolhatnak is, ha nem pontosak, ha az ember maga, és a másik is olyan könnyen sebezhető. De nem is kell mindent az utolsó szóig megérteni, szeretni kell.
Kép
Én már letettem eléd mindent a tartásomat,a büszkeségemet,az életemet volt hogy sírtam,volt hogy könyörögtem,volt hogy kiabáltam,és összetörtem most már csak várok ha te mindenen átgázolva menni akarsz nem tartalak vissza de megmutatom,hogyha összetaposol is akkor is felállok. 
Kép
a tiszta lapok a leggyötrőbb fájdalommal születnek. nincs mögöttük semmilyen kétes érzelem. csak kemény elhatározás.
Kép
Az egyetlen akadály, hogy saját magunk takarjuk el a szemünket. Mi állunk a boldogságunk útjában. Kiélvezésében. Ennyi. Nincs jogtalan boldogság. Nincs megfosztás. Csak átérzés kellene, hogy legyen. A boldogságé.
Kép
Kép
Az óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van. Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell. Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz.
Kép
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.
Kép
Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik... - s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt... a lélekkel játszik, azt teszi tönkre... valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses..