Vannak fejezetek, melyeket éveken át le akarunk zárni. Erőszakkal kitörölni, eldobni, nélküle élni. De néha egyszerűen lehetetlen. Előmászik mindenhonnan. Követ. Mikor már azt érezzük, hogy minden rendben, hogy túl vagyunk rajta, akkor bekúszik egy illat. Vagy valaki a buszon a nevét suttogja mögöttünk. Azt hiszem öt év telt el. Aztán az is lehet, hogy csak én hívom annak. Éveken át mérgezett. Más emberek teste kilökődött belőlem. Nem találtam olyat, aki a nyomába érhetett volna. Megtanultam a hiánnyal élni. Fél szívvel dobogni.