Az
élet próbál tanítani de sokszor elfordítom a fejem. Tanít arra,
hogy ne legyek irigy, hisz nekem is éppen olyan jó, mint másnak,
csak másképp. Csak nekem többször kell elesnem, többször kell
lehorzsolt térdekkel felállni, leseperni magamról a port és
továbbmenni. Már nem kérdezem, hogy miért és hogy mikor lesz
jobb, mikor lesz könnyebb, inkább keresem a tanulságokat, mert
mindig vannak. Előttünk hevernek, mi dolgunk, hogy mit kezdünk
velük. Én mostanában felveszem őket, elolvasom, majd a zsebembe
gyűröm mindet és elteszem a többi közé. (Forrás)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése