Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2014
Kép
az a fajta ember vagyok, aki illesztgeti a régi barátságokat az életébe. aki összeköti az elszakadt szálakat, kifésüli őket és elfelejti a gubancokat - még akkor is ha már másképp tekintenek rám, ha azt mondják "megváltoztál", miközben ők kerültek túl távol vagy talán sosem ismertek igazán. olyan ember vagyok, aki elégedett azzal, amije van. aki nem vágyik nagy dolgokra, csak olyasmikre, hogy reggelente szendvicseket csomagoljon a szerelmének, hogy minden este lapuljon egy mellkas a hátának. olyan ember vagyok, akinek fontos a családja. aki nem beszél csúnyán a szüleivel, aki felfogta, hogy bölcsebbek tőle sokkal és aki csak kívánni tudja azt, hogy majd ő is ilyen bölcs legyen ilyen idős korára. olyan ember vagyok, akik inkább azt hazudja, hogy nem fáj ha belerúgnak, mert megtanulta nem gyengének mutatni magát. olyan ember, aki büszke, néha talán túlságosan is. ( Forrás )
Kép
Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem. Könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig is olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben. Az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.
Kép
Csak álmodni kell. Kívánni és remélni, hogy legyen miért, hogy legyen értelme lenni. Álmodni és tenni, tiszta szívből, teljes lélekkel élni. Szeretni, és megbocsátani kell, tovább lépni, a hibáinkat nem újra elkövetni, engedni, hogy a helyére kerüljön minden. Álmodni kellene, beleálmodni téged az életembe, belesúgni a füledbe, hogy nem engedlek soha többé el.
Kép
Elsodornak a hullámok, és én nem tehetek ellene semmit. Csak bele kell törődnöm, hogy az egyetlen biztos dolog ami történhet, az a változás. Talán egyszer majd kikötök, de addig is sodródok, mert az élet hullámai folyamatosan olyan idegen vizekre visznek, amelyeket muszáj lesz majd felfedeznem...
Kép
Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Normális az egész. Rossznak tűnnek, de nem azok. Gyengévé tehetnének, de nem tesznek, mert pont azért jönnek, hogy még egy lépést tudj tenni, meg még egyet. Fájdalomnak látszanak, de mégsem azok. Amikor ott vagy a harcban csak az adrenalin van, az út, a figyelem, a következő lépés, semmi más. Értsd meg, hogy miért, és k
Kép
- Hiányozni fogsz. -Te jobban fogsz hiányozni nekem. -Nem, ez nem így működik. Mindig nehezebb annak akit elhagynak, mint annak, aki elmegy..ez tény.
Kép
Különös, hogyan ragaszkodnak az emberek dolgokhoz, amik nem igazán számítanak, amíg nem történik valami, ami igen.
Kép
Nem fáj. Jól vagyok. Minden rendben. Nem hiányzik. Nincs szükségem rá. Semmi gond. Megy tovább az élet, nélküle is. Csak üres szavak. Úgy teszek, mintha... A látszat, a színlelés az, ami felemészt. Hogy nem törhetek össze, mert mások meglátják. De belül ki vagyok?! Nem tudom, nem tudom. Fáj, de nem mutathatom. Hiányzik, mégsem mondom. Semmi sincs rendben, az életem megállt. Vajon meddig bírom még?! Mindig csak tovább, és tovább. Ez az élet. Csalódások, mindig csalódások érnek. De az ember büszke. Büszke ahhoz, hogy sírjon, büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen. De még ahhoz is, hogy elfogadja. Az élet tanít. Nevetni, sírni. Igen, sírni.. És élni. Meg kell tanulnunk élni, és nem színlelni az életet...
Kép
Ma még rád gondolok. Ma még minden ellenére szeretni foglak. Ma még elhiszem, hogy hullanak értünk csillagok. Hogy egészen régen volt már, de egy összerezzenés idejére szerettél. Ma még. Holnap már nem leszek képes. Holnap már fel fogok ébredni. Most összegyűjteném minden könnyem, messze hordják az emlékeket. De azért büszke vagyok végtelenül. Mert minden egymás tépkedése, héja-nász ellenére egy apró törékeny részed végig kísér, egy életen. És ott lesz bennem, mert nekem fontos, hogy ismertelek. 
Kép
Sok üres járatot kell végig játszanunk. Üres vagonokba utaznunk. Rohanó fákat nézni, és arról álmodni, hogy ennek a jelenben is lesz haszna. Csak a képtelen lapokat bámulom, a kétszer kimaradsz feliratot a táblán, ahol a kör csak egy irányba járható. Messze akarlak tudni magamtól.
Kép
Virágokat akarok kapni, szerelmes szeretnék lenni, ki akarom nyitni a szívem, és nem attól félni, hogy mi lesz, ha összetörnek. Attól nagyobb kárt senki sem okozhat, ha örökre egyedül maradsz és rettegsz a szeretettől, attól a valamitől, ami éltet. Hidd el, hogy lesz valaki, aki elfogad, aki szeret, aki egy percig sem kérdőjelezhető meg, ha rólad van szó, mert a bástyád, a társad. Nem hiszek egy olyan világban, ahol egyedül kell harcolni, drog, alkohol vagy gonoszság mögé bújva élni egy életet, és elhinni, hogy ez így van rendjén, mások érzéseivel játszva, miközben belül már rég szétrohadtál. Szedd össze magad. Ez nem élet. Merj szeretni, mert másnak is erre van szüksége. Minden brutalitás, függőség mögött a szeretet igénye áll, az, hogy nincs figyelem, ami rád irányul - de hidd el, hogy mindenféle baj nélkül is figyelhetnek rád. Nincs szükség önsajnálatra, mártírkodásra. Mosolyogj, szeress, nyisd ki a szíved, mert mindent meg fogsz kapni, amire csak szükséged van. Csak végre merj m

Kép
Kép
Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.
Kép
Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink… Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (…) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.
Kép
Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé.
Kép
Vannak fejezetek, melyeket éveken át le akarunk zárni. Erőszakkal kitörölni, eldobni, nélküle élni. De néha egyszerűen lehetetlen. Előmászik mindenhonnan. Követ. Mikor már azt érezzük, hogy minden rendben, hogy túl vagyunk rajta, akkor bekúszik egy illat. Vagy valaki a buszon a nevét suttogja mögöttünk. Azt hiszem öt év telt el. Aztán az is lehet, hogy csak én hívom annak. Éveken át mérgezett. Más emberek teste kilökődött belőlem. Nem találtam olyat, aki a nyomába érhetett volna. Megtanultam a hiánnyal élni. Fél szívvel dobogni.
Kép
Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem. 
Kép
mi vagy te nekem? és én mid vagyok? talán a legnagyobb félelmed... vagy esetleg valaki, akitől úgy akarsz elmenekülni, hogy közben magadhoz szorítod? de én kővé dermedve állok ebbe a szorításba és az inged illatát sosem tudnám már elfelejteni, ahogy azt a mosolyt sem, ami akaratlanul is összehúzza a szemed körüli ráncokat mindannyiszor arról beszélsz, hogy mennyire őrült vagyok. (…) őrült vagyok mert megbabonázol, a vágyad hogy megérints teljesen összezavar, a szavaidat pakolgatom egyik polcról a másikra, de a végén úgyis a szívem közepébe talál be minden elharapott félmondatod, és azok is, amikre csak gondoltál és közbe kiolvastam a szemeidből. ( forrás )
Kép
Az út nem az ajtón túl kezdődik... Hanem éppen ott, ahol állsz. A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el. Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg, sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a holnap sem "majd" kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de holnap látod az eredményét. A mai "kevés" a holnap "mindene" lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó felé. A holnap felé.
Kép
Az ember néha azért kedvel egy partnert, mert sikerül úgy viselkednie vele, ahogy másokkal nem szokott, de mindig is szeretett volna.
Kép
  Elhiszem, hogy belefáradtál, hogy úgy érzed, nem megy tovább, de vegyél erőt magadon, mert ha nem teszed meg, ami ezután következik rosszabb lesz annál, mint ami most van. Fájni fog, ki fog nyírni, és ezt bizony nem akarod. Nincs olyan, hogy most feladod, és kész. Nem létezik ilyen opció. Szedd össze magad, és hidd el a saját boldogságod érdekében, hogy az életed lehet más.
Kép
Alapvetően az a fontos, hogy én szerethessek. Legyen kit szeretnem, szerelemmel. Persze az se rossz, ha szeretve vagyok, de az is elég, ha a másik fogadja.
Kép
Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd...
Kép
Lehet rosszul is szeretni... Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet.
Kép
  Az életem során rá kellett jönnöm, hogy a jó dolgok is elromlanak. Az emberek is eltűnnek mellőlem, akikben bíztam vagy éppen tiszta szívvel szerettem! De pont ezek a dolgok juttattak el arra a pontra, hogy élni mindig érdemes. Mert minden napban vagy éppen egy percben történnek szép dolgok és várnak még engem is csodák!
Kép
A múltban ragadtam. Sétálgatok az emlékeim között. Olyan, mintha a jelenben lennék, de mégsem. Látom az emlékeimet, de már nincsenek meg az érzések. Az érzések, amik az emlékekhez tartoztak. Érzések, amiket irántad tápláltam. Csak sétálgatok a saját múltamban. A múltamban, ami egykor jelen volt, gyönyörű szép. Olyan, mint egy virágzó rét. S ma már csak egy sivár semmiség. Egy hely, ahova senki sem megy szívesen. Én mégis megteszem. Itt vagyok, és sétálok. Emlékek. Már csak ezek várnak. Nem egy mosoly fogad, amit egykor te küldtél felém. Megfakult emlékek, egykori érzések. Ezt látom csupán. Semmi mást. De még ezek az emlékfoszlányok is mosolyt csalnak az arcomra. A különbség csak az, hogy ez a mosoly csak egy pillanatig tart. Aztán felváltja egy éles fájdalom. A szívemet szúrja, hogy tudom, mi vár a jelenben. Visszatérek hamarosan ígérem. Csak várj még egy percet. Vár egy percet, hogy elfelejthesselek. Aztán ígérem, újra itt leszek. De addig csak múltam marad nekem... Ezt kérlek ne v
Kép
Szerelem nélkül is nagyon jól lehet együtt élni. De nekem ezt például sose mondták el gyerekkoromban, és amikor elmúlt a szerelem, akkor nagyon erősen éreztem azt a kihívást, hogy melyik a nagyobb áldozat: hűségesen továbbélni egy kicsit takaréklángon, vagy venni a bátorságot, egy új szerelemhez, hogy abban bizonyos ideig újra boldog lehessek. Azt gondolom, ezzel minden ember szembesül az élete folyamán, de nekem senki nem mondta el, hogy az életemben ilyen kihívások lesznek, és hogy az ilyen kihívásoknak hogyan lehet a legemberségesebben megfelelni.
Kép
Nem lenne jó hozzászokni ahhoz, hogy egyszerre csak van valaki, lett valaki, akivel naponta megoszthatok mindent (...). Ez veszélyes. Beleélni magamat valamibe, ami az összetartozás látszatát adja, csupán attól, hogy napi kapcsolatban vagyunk.
Kép
Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..
Kép
A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Kép
De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.
Kép
Már semmi nem megy úgy, mint régen. Annyi pofont, sebet kaptál, annyi fájdalmat éltél meg, hogy minden más. Már nem tudsz úgy szeretni. Már nem mered megnyitni a szíved. Már téged sem lehet úgy szeretni, mint régebben. Falakat építettél. És szögesdrótokkal vontad be. Páncélokat húztál a szívedre, hogy ne sebezhessék újra. Igen ám, de ennek ára van. Mert lehet nem ér el hozzá semmi bántás, de felvértezted magam a szerelem ellen is. Úgyhogy épp itt az idő, hogy dönts: megnyitod a szíved a csoda előtt, ezáltal felkészülve újabb esetleges sebekre is, vagy bezárkózol örökre félelmeidbe.
Kép
Az élet lényege az, hogy éljünk, nem pedig az, hogy egy sarokban kuksoljunk, mert annyira félünk, hogy semmi újjal nem merünk próbálkozni, vagy annyira elfáradtunk és kiábrándultunk, hogy már nem is vesszük magunknak a fáradságot az életre.
Kép
Ha nem tudsz változtatni két dolog között, választhatsz mást is helyettük, vagy azt, hogy mindkettő teljesüljön. Nem számít mit választasz. A lényeg, hogy tud mit akarsz és mit szükséges tenned, hogy elérhesd azt, amit szeretnél.
Kép
Az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.
Kép
Én csak boldog akartam lenni, és ezért mindent meg is tettem. Minden szavammal és gondolatommal arra törekedtem, hogy azt érezzem, minden olyan teljes. De semmi nem volt az. Sokszor saját magunk sem tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Hiszünk ebben és abban, aztán rá kell jönnünk, hogy minden, amit eddig igaznak gondoltunk csak egy hamis illúzió. Tanulunk a hibáinkból, vagy újra elkövetjük őket - igazából teljesen mindegy, mert nem tudhatjuk előre a helyes utat. Csak bízni tudunk abban, hogy jól döntünk. Hogy jó irányba megyünk. Hogy holnap egy új nap kezdődik, amikor okosabbak leszünk...
Kép
Az élet tele van veszéllyel. . minden dologban benne van az a kockázat, hogy fájdalmat okoz, hisz nézzük csak meg. Az öröm is veszélyes, hisz egyszer vége szakad, és az emlékei fájnak, hisz csak vágyódást hagynak bennünk. A szeretet fáj, hisz egyszer mindig el kell vesztenünk azt, akit szeretünk. És a szerelem is fáj, hisz darabokra törhetik a szívünk.
Kép
Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerűen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben. Abban a pillanatban, hogy tisztában vagy vele, semmi sem állíthat meg, ugyanis a beteges félelem, ami mást hátráltat és visszafog, téged pont, hogy előre fog vinni, hiszen tudod: mindenre képes vagy.
Kép
Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel.
Kép
Változtass! Ne légy az a bizonytalan kislány, akit lehet ide-oda rángatni. Az, aki nem meri elmondani a véleményét. Az, aki inkább szőnyeg alá söpröget, mint, hogy kiálljon önmagáért. Az, aki benyel mindent, mert retteg az egyedülléttől. Az, akinek visszaigazolás kell másoktól, hogy talán elhiggye, hogy egy icipicit is jó. Ó, nem. Felejtsd el ezt gyorsan! Ne érdekeljenek a fölösleges körök! Inkább légy egyedül, mint hazug, hitegető, nem igaz emberekkel. Mindig tudd és lásd, hogy te is értékes vagy. Hogy többet érsz annál, mint, hogy valaki olyan mellett állj meg, akár csak egy pillanatra is, aki nem szeret, aki kihasznál vagy csak szimplán nem neked való. Ha nem, akkor hát nem. Nincs harag, tényleg. Nincsenek könnyek, nincsen fájdalom. Rázd meg magad és éld tovább a saját kis egyedi, önálló, önboldogító életedet. Libbenj végig a napjaidon. Ne érezd magad egyedül. Mondok neked valamit: Eszedbe jutott már valaha, mikor könnyek között zokogtál a párnádon az egyedüllét fájdalmában, hogy
Kép
Az emberek nem tudják megérteni, hogy lehet valakit szeretni, aki pedig nem érdemli meg. (...) Csak hát az a helyzet, hogy a szerelemben nincs értenivaló, úgy van, és kész, nem lehet ellene tenni. A szerelemben nincs számolgatás.
Kép
még érzem magamon az illatát, mégis vágyom vissza az ölelésébe, mert a hiánya máris utolért. nem tudom, hogy fogom ezt túlélni. nem tudom, mi lesz, mikor elfogynak a napok - az utána következő űr rémisztően ásít felém fekete szájával. félek. szörnyen félek. úgy, mint még soha. ( Forrás )
Kép
Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.
Kép
Szabadulj meg mindentől, ami már elmúlt, ami már nem tesz boldoggá vagy ami éppenséggel hátráltat abban, hogy az legyél. Szabadulj meg ezektől a láncoktól, mert ha engedsz nekik, minél inkább rád fognak telepedni és egyre nehezebb lesz eloldoznod őket. Magaddal foglalkozz, azzal, hogy neked mi a jó, hogy neked mi fér bele, hogy a te utad-e és hogy mennyire érzed annak. Ha nem jó helyen jársz, még akkor is könnyebb lelépned róla és átmenni egy másikra, mintha tovább haladsz azon, ami nem tiéd, remélvén, hogy egyszer hozzád igazodik, mert nem fog. Csak az tud majd, ami a tiéd...!!
Kép
Senki sem lehet az életed hőse, csak te magad. Nem menthetnek meg mások, ugyanis senkinek sem lehet akkora hatása az életedre, hogy változtass, hogy elindulj, hogy átalakulj. Segíthetnek, elindíthatnak az utadon, de csak te tudsz rajta maradni. Neked kell döntened, neked kell akarnod, neked kell erőt venned magadon, és hinned abban, hogy van egy olyan élet, ami boldoggá tesz és megéri érte harcolni. Ideje fókuszálni, harcolni, akarni azt, ami hozzád tartozik, ami az életed. Ami a tiéd. Hiszen amíg nem találod meg, addig mindent elvehetnek tőled és el is fognak venni.
Kép
Nézd. Könyörögni nem fogok. Már nem. Elmúltak azok a percek, órák. Ha nem kellek, nem kellek. Megyek tovább. Nyitott vagyok, esélyt adok, de nem örökké. Nem vagy az, akinek többet kellene adnom, mint bárki másnak. Ha nem tetszem, ha nem akarsz teljes valómban, ha nem teszel értem, értünk, akkor menj, hagyj, lépjünk tovább. Az idő véges, a pillanat rövid. Nincs értelme olyanért küzdeni, ami nem éri meg. Aki nem érdemli meg. Tudom, hiszem, látom, hogy mindig jönnek újak. És egyszer meg fog érkezni az életembe, az, akiért nem kell küzdeni. Aki vágyni fog rám. Akinek nem kell a figyelméért játszanom. Aki pont olyannak fog szeretni amilyen vagyok.
Kép
Szeretnék még egy éjszakát. Melletted szeretnék aludni még egyszer. Érezni akarom a szívverésed. Azt szeretném, hogy a fejed a mellkasomon legyen és a kezeim körülötted. Úgy szeretnék csinálni csak egy éjszakára, mintha nem csesztük volna el az egészet. Mintha még mindig az enyém lennél.
Kép
Egy bizonyos idő elteltével megtanulod, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol, akinek nem hiányzol az nem szeret! A sors dönti el, hogy ki lép az életedbe, de Te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság csak egyszer fáj, a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat akik értékelnek, és szeresd azokat akik viszonozzák...
Kép
Az élet próbál tanítani de sokszor elfordítom a fejem. Tanít arra, hogy ne legyek irigy, hisz nekem is éppen olyan jó, mint másnak, csak másképp. Csak nekem többször kell elesnem, többször kell lehorzsolt térdekkel felállni, leseperni magamról a port és továbbmenni. Már nem kérdezem, hogy miért és hogy mikor lesz jobb, mikor lesz könnyebb, inkább keresem a tanulságokat, mert mindig vannak. Előttünk hevernek, mi dolgunk, hogy mit kezdünk velük. Én mostanában felveszem őket, elolvasom, majd a zsebembe gyűröm mindet és elteszem a többi közé. ( Forrás )
Kép
Már csak ilyen a szerelem... jobban ragaszkodunk azokhoz akik rosszul bánnak velünk, mint azokhoz, akik jól.
Kép
Egy idő után tényleg rájössz, hogy ki is az, aki melletted van. Ki képviseli az értéket. Ki az, aki igazán szeret. Vagy ki az, aki lehúz, visszatart. Akkor már nem fog fájni elengedni a kezüket. Mert tudod, hogy neked nagyobb céljaid vannak. Könnyű leszel. Könnyű, mert már nem kapaszkodnak beléd olyanok, akik csak lefelé húznak. Ilyenkor indulni kell. És olyan helyeket keresni, ahol a benned lévő szeretetet értékelik. nem pedig kisajátítják, vagy összetörik. Persze ehhez erő és kitartás kell. De megéri.