Nem
figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni,
hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk.
Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra,
nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem
szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk
egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már
tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem
veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk,
akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol
erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között,
a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét,
kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése