Idegen
érzésekkel kellett megbarátkoznom minden reggel. Nem számít,
hányszor nyeltem már vissza azt a gombócot a torkomban, valahogyan
mindig nagyobbnak, vagy éppen kisebbnek éreztem az előzőnél. Nem
törődtem azzal, hogy minden reggel ugyanúgy kihűlt az a rohadt
kávé, mert nem volt senki, aki megmelegítse helyettem. Minden
egyes alkalommal felkészületlenül és meggyengülve értek a nem
kívánatos érzések, én meg háborogtam, mint valami
elégedetlenkedő kisgyerek a játszótéren. Akkor még nem tudtam,
hogy csak szimplán hiányzol. Hogy csak egyszerűen hiányolom
magunkat.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése