Tompán fáj a bensőmben, hogy mégsem kellek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, kellek-e. Nem tudok hazudni róla, hogy fáj, hogy nem csörög a telefon. Nem tudom eljátszani a jégkirálynőt, mert nem vagyok az. Nem a szerelem miatt, hanem amiatt, hogy vagyok, aki vagyok. Nem tudok érintetlen maradni. (…) Érzem, hogy vár rám odakint valami jó, ami talán most még messze van, szinte elérhetetlen és elképzelhetetlen, de attól még ott van, és nem számít, mennyire rossz most. Ez is el fog múlni. Egy nap el fogom felejteni ezt az egészet. Nem tudom, mire számítottam, mikor megcsókoltam azt a fiút, de nem is akarom kitalálni. Játék volt, és én veszítettem. Ilyen az élet. Majd talpra állok.