Nem tudom, hogy lehet az , hogy ilyen hirtelen jelentél meg és ennyire akartál. Mikor először találkoztunk nem is gondolkodtam rajta, hogy akarnám e folytatást, de te nem hagytad annyiban és azt hiszem ez volt az ami meggyőzött. Olyan sokat vártam, annyi dolgot gondoltam túl és annyit kergettem az elérhetetlent, hogy felüdülésnek számított, hogy nem kell többé ostoba játékokat játszanom, ami persze nem egyenlő azzal, hogy veled minden egyszerű és kiszámítható lenne. Nagyon izgalmas minden egyes új lépés egymás felé, melletted merek derűlátó lenni és ezt a jóleső érzést, ami elterül a mellkasomban már nagyon rég nem tapasztaltam. (Forrás: Lélekvesztő)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon