Juhász
Gyula – Szerelem?
Én
nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely
szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl
derengő csillagok.
Én
nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha
megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón
már az este jön.
Én
nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az
életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a
sírokat.
Én
nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon,
hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem,
bocsájtsd ezt meg nekem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése