Becsomagolnám ezt a pillanatot, hogy örökké tartson. Hogy ne fogyjon el a mosolyom, hogy ne szakadjon meg a most. Félek a szakadástól. A hirtelen töréstől. Hogy csak elröppenő illúzió. Pedig halkan kuncogok, ráncok feszülnek a szemem sarkában, egymásnak dörzsölöm a lábam a zokniban és felhúzom mellkasig, hogy el ne szökjön belőlem ez az érzés. Legalább csak ma estére ne. (Forrás)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon