Azt hiszem egy részem, egészen apró, picike részem, de mégis csak hozzám tartozik - mindig rád fog várni. Sosem fog elmúlni az az apró suttogás az agyam leghátsó zugában, hogy mi lett volna ha, és ha majd meglátlak, lepereg pár filmkocka, hogy minden történhetett volna másképpen, de nem történt. És ez így van jól. Már nem is fáj, nem szenvedek tőle, képes vagyok őszinte mosollyal és nyugodt szívvel gondolni rád, tudom az eszemmel, hogy soha semmi sem fog történni köztünk, de az az apró rész a szívemben mindig várni fog.