Hogyan
szerethetünk valakit, a birtoklás vágya nélkül? Hogyan
értékelhetjük igazán, ha nem félünk a veszteségtől? Hogyan
élhetjük túl a veszteséget? Ha igazán szeretünk, fogjuk valaha
is azt érezni, hogy ez biztosan örökre így marad? Aki nem
veszített, az alaptalanul bátor. Az nem is bátor, csak szerencsés.
De szerencsének nevezzük-e azt, ha még bele sem kóstolt valaki a
veszendőségbe? Nem sokkal értékesebb, ha tudatában vagy annak,
hogy most valami különlegesre találtál? A különleges pedig
ritka. A félelem mindenhova követ. Nem tudok elbújni, nem vághatom
arcon. Nem kiabálhatok vele. Nem csukhatom be a szemem. Bár néha
csak ennyi jut. Hallgatom a szívem dobogását, érzem ezt a
forróságot a szívemben, ami belőled terem. Ami miattad van. Akkor
percekig nem félek.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése