Éveket
töltünk a kereséssel. A kifogások gyártásával. Meg azzal, hogy
csukott szemmel megtanulunk járni. Energiát fektetünk a hamis
történeteinkbe. Működőképesnek hisszük még a
legkezdetlegesebb álmot is. Nevelgetjük. Bízunk. Nem gondolkozunk,
csak az ösztöneinkről beszélünk. Átlépünk embereken. Ellökjük
őket, ha belénk szeretnének karolni. Aztán magányosak maradunk. Nézegetjük a régi képeket, keressük az egykori magunkban a
hitet, a reményt. Azt hisszük, hogy akkor már itt a vége. Hogy
soha nem történik velünk semmi jó. Beletörődünk. Feladjuk. Haragszunk a világra, aki nem volt elég jó hozzánk. Pedig mi nem
voltunk elég nyitottak. Ha egyszer is feladtam volna, soha nem
lennék most itt. mindig elmentem a végsőkig, mikor már magam is
tudtam, hogy az ég világon semmi értelme sincs. És ha az sem jött
össze? Újraterveztem. A végén egyszer sikerülnie kell, egyszer
én is lehetek boldog. Mindegy, hogy hitnek neveztem, vagy
szerencsének. Mindegy, hogy titokként óvtam az álmaimat. Mindegy. Csak az számított, hogy soha nem adtam fel. És aztán csak ott
volt. A semmiből jött. Látszólag. De tulajdonképpen a
kitartásomból.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése