Nagyszerű
dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá.
Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi,
oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha
úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében.
Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis
csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy
úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb.
Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről
figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A
gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy
egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete
visszavezeti hozzád.
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése