Megölelném
újra. El sem akarnám engedni. Van ez így. Úgy, hogy maradnál a
pillanatban, és már ott azon jár az agyad, hogy ne legyen vége.
Vissza kell jönnie, akarom, hogy itt legyen. De van, hogy egyedül
kell tovább menned. Nem foghatja senki sem a kezed, vagy ha igen,
csak a távolból. Nincs ennél rosszabb érzés. Annál, amikor
hiányzik. Hiányzik egy mozdulat, egy ölelés, egy mosoly, bármi,
ami még erősebbé tenne. De vissza fog jönni. Vissza kell jönni.
Addig meg ott a pillanat, amibe belemerülhetek. Valami a múltból,
ami erőt ad. Továbbra is.
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése