Már soha többé nem merem
kimondani az örökké szót. Senkinek, soha. Inkább mondom Neked,
hogy mindig. Mindig, addig, amíg lehet, amíg úgy kell lennie.
Mindig szeretni foglak, de csak addig, amíg minden úgy akarja, hogy
szeresselek. Mindig megpróbálok majd neked segíteni, de csak
addig, amíg minden lehetőségem meg van rá. Mindig várni foglak,
de csak addig, amíg úgy fogom érezni, hogy hiányzol. Mindig
csókollak majd, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy vágyom rád.
Mindig veled leszek, de csak addig, amíg úgy érzem, hogy nem tudok
nélküled élni. És ha majd úgy kell lennie, hogy a mindig a 'soha
többé' - re változik, sajnálni fogom. Nagyon. De addig élvezz ki
minden percet, mert az elmúlt napokat soha nem kaphatod már vissza.
Köszönj meg minden szépet az élettől, minden kis apró dolgot,
amit kapsz, én is ezt teszem. Téged is már százszor
megköszöntelek a sorsnak. És tudod, az örökre soha nem is
létezett.
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése