Létezik
az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik
a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? S aztán az ember
többé soha nem tud mást szeretni? (...) Amikor az ember felébred
az éjszaka közepén, és keresi a másikat. Amikor csörög a
telefon, és az első gondolatunk az, hogy ő hív. Amikor az egész
életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki.
Amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk.
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése