Hogyan szerethetünk valakit, a birtoklás vágya nélkül? Hogyan értékelhetjük igazán, ha nem félünk a veszteségtől? Hogyan élhetjük túl a veszteséget? Ha igazán szeretünk, fogjuk valaha is azt érezni, hogy ez biztosan örökre így marad? Aki nem veszített az alaptalanul bátor. Az nem is bátor, csak szerencsés. De szerencsének nevezzük-e azt, ha még bele sem kóstolt valaki a veszendőségbe?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon