Ha tényleg szeretsz, lesz olyan hogy éjjelente felébredsz,

mikor csak úgy átölelnél és úgy jársz majd, mint én,
bár lehet hazudtál, ha nem összeszorul szíved, mert ez tény!
Félve néztem rád, Te pedig csak mosolyogtál,
még most sem tudom elhinni, azt a sok jót, amit nekem adtál...
És áldom az eget, azért a csodáért, mely veled jött,
hogy voltál, hisz részedről ez már lehet eldöntött.
De tudd, hogy kellesz, igen hiányzol,
és hidd el, hogy tanultam én minden egyes hibámból...