- Mi a baj?

- Semmi, tényleg,

- Látom hogy van valami baj, mondd el. Nem akarsz velem lenni?

- Hülyéskedsz. Nem az a kérdés hogy veled akarok lenni vagy sem, hanem hogy te mit akarsz tőlem.

- Nem értem miről beszélsz.

- 1 éve találkoztam valakivel. Eleinte együtt voltunk, majd egyre kevesebbet találkoztunk, végül csak barátok maradtunk fél évre rá én többet akartam, de ő még mindig csak a barátjaként tekintett rám. Egy este mindketten részegek voltunk és összejöttünk, majd egyre többször jártunk el így. De mindig csak éjszaka, hétvégén. Végül már nappal nem is keresett. Egy játékszer voltam, akit elő vett ha úgy volt kedve, és eltett ha éppen nem kellettem. Ritkán keresett, és csak akkor ha kellett neki valami. És én belementem ebbe. Tudom.. hülye voltam. De szerettem őt. Mindenre képes lettem volna érte. Aztán azon az estén, már csak elment mellettem köszönés nélkül. Észrevett.. hogy ne vett volna észre, hisz vártam. Soha nem keresett többé. Megunt.

- Még mindig nem értem, én nekem ehhez mi közöm?

- Éppen az hogy kedvellek. Jobban kedvellek mint őt kedveltem eleinte. És ugyanezt teszed velem. Ugyanúgy bántasz engem, amikor nem keresel. Hétvégén bújsz, ölelgetsz és szerelmet vallasz,de csak mert nincs más aki veled lenne. Nem értem mit keresek még veled. Nem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibád, azt hiszem lelépek.