"
Kiírlak magamból, meggyógyulok…Állok melletted, ahogyan máskor
más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod,
nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután
mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az
akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint
tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy
teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik
lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom
megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és
banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok,
nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De
mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk,
beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk
ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a
szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként:
mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak,
mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani,
álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha
tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni,
mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy
megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem,
inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz. "
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése