Ott
ültem. Pontosan azon a helyen, ahol pár hónapja még csókolóztunk,
egymást öleltük és az élet csúfságain nevettünk. Mára mindez
elmúlt. Ahogy ő elment, eltűntek a csókok, nem volt több ölelés,
s a fájdalom is fájdalom maradt. Belülről emésztett fel szépen,
lassan. De én minden nap elmentem oda, leültem és arra vártam,
hogy felbukkanjon, hogy ő is odaüljön… arra vártam, hogy
hiányozzak neki úgy, ahogy ő hiányzik nekem.
http://just-three-words.blogspot.com/
http://just-three-words.blogspot.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése