2016. július 3., vasárnap

"...a szerelemre nincs garancia. De az elmúlt utazásaim alatt megértettem, hogy ebben az életben csak az számít, hogy keressük meg a boldogságunkat, és tegyünk meg érte mindent. Mindegy, hogy ki mit mond, mindegy, hogy ki néz hülyének, vagy eszementnek, teljesen mindegy. De ha a szíved után mész, akkor van esélyed a boldogságra."
(forrás)

2016. március 29., kedd

Nem is tudod hányszor éled újra általad a lelkem saját hamvaiból, mint egy főnix, mikor szorosan magadhoz ölelsz. Hányszor építesz újra mikor összetörnék. Fogod a kezem, vezetsz az úton és elkapsz ha elesnék. Lassan az összes álmom valóra váltod, pedig sohasem kértem. Azért figyelsz rám mert így érzed és ehhez nincs hozzáfogható dolog. Büszke vagy rám, mesélsz rólam, hogy vagyok neked. Büszke vagy arra, amit szeretek (...) elsőként törlöd le a könnyeim ha csüggednék és azt mondod: próbáld újra! próbáld meg sokkal jobban, mint előtte! Jobb emberré tettél és szeretek az lenni, aki melletted lettem. 
Szeretek önmagam lenni melletted. Szeretek boldog lenni Veled!
> mostantól mindig szükségem lesz Rád. <


Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egy percnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!

2016. március 28., hétfő

Úgy érzem az első nagyobb csalódás után már bármit kibírunk. Rájövünk, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne pótolni és elfelejteni. Idővel arra is rájövünk, hogy nem vehetjük magától értődőnek, ha valaki mellettünk van, mert bármikor elmehet. Ahogy mi is bármikor tovább léphetünk. És amit még megtanultam az első nagyobb fájdalomból az az, hogy értékelni kell a másikat! Nagyon kell értékelni. Nem szabad valaminek annyira hétköznapivá válnia, hogy ne küzdjünk érte! A mosolyokért, a szerelemért, a szép szavakért, a boldogságért - ezekért megéri küzdeni."
Választás kérdése az egész: beéred kevesebbel, vagy sem? Elfogadod, hogy bánt, vagy búcsút intesz neki? Csak azt tehetik meg Veled, amit megengedsz a másiknak. Tudd, hogy hol a határ, tudd, hogy mikor kell búcsút inteni, hogy mikor nincs már értelme ragaszkodni valamihez, ami talán soha nem is tett boldoggá. Tudom, azt gondoltad, hogy az vagy, talán még mindig. Láttál benne valamit, hogy milyen lehetne, hogy boldoggá tehetne, hogy minden megváltozhatna. Aztán semmi sem történt. Sem tegnap, sem ma - holnap sem fog. De Te még mindig ragaszkodsz egy álomvilághoz ahelyett, hogy búcsút vennél az illúzióktól, és végre a saját csodádat kezdenéd keresni. Indulj el, bízz benne, hagyd, hogy megtaláljon - hiszen létezik.

A lelken ejtett seb legfeljebb heggé forr, de nyomtalanul soha nem szívódik fel.

2016. január 18., hétfő

Minden csók, amiről azt gondoltam, tönkretette az életemet, valójában új kapukat nyitott. Csak nem mertem átlépni rajtuk. Lehet, hogy csak délibáb, de most úgy érzem, te vagy a remény arra, hogy elhagyhatom a ketrecemet. Te bíztattál, hogy az ember bármikor bárkivé válhat. Én most szabad akarok lenni. Levegőre van szükségem. Te vagy a levegő. Ha veled vagyok, éltetsz, nélküled viszont fulladok.

2015. október 25., vasárnap



Bárki könnyen elsétlhat, senkit sem kényszeríthetünk maradásra, mindannyiunknak van választása. Az igazi teszt az, amikor valaki akkor is melletted marad, amikor az lenne a legkönnyeb és legegyszerűbb megoldás számára, hogy egyedül hagyjon.

2015. október 11., vasárnap

 
 
 
Ilyenkor tudod, hogy valaki igazán különlegesre találtál. Amikor be tudod fogni egy percre, és nyugodtan meg tudod osztani a csöndet.

2015. szeptember 27., vasárnap


2015. július 10., péntek


2015. július 2., csütörtök


2015. június 23., kedd

A férfi agy másképp veszi a kihívásokat, mint a női. A nők a nyelvi kommunikációban erősek, a részletekben, empátiában. A férfiak nem igazán. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincsenek érzéseink. Mi is tudunk az érzéseinkről beszélni, csak hát, többnyire inkább, nem tesszük.

2015. június 22., hétfő

nem szeretem látni, hogy szomorú a szemed. elkeserít, hogy nem tudok ellene tenni. nem tudom megoldani a problémád varázsütésre, pedig hidd el megtenném ha tudnám. amit tenni tudok, az az, hogy pillanatnyi mosolyokat csalok az arcodra, megölellek és bátorítalak és elmondom százszor is ha kell, hogy többre vagy hivatott, hogy ne add fel, hogy értékes vagy. ha elfogy az erőm mindig a közös terveinkre gondolok. a lakásra kutyával és macskával, a közös utazásokra, az élményekre, ebből merítek, hogy újabb lépéseket lépjek előre, ez segít, hogy ne torpanjak meg. hiszek benne, hogy minden rossz csak egy állomás és most ha a vonat késik is, előbb vagy utóbb végül célba érünk vele. addig meg itt leszek és támogatlak, ahogy te is engem mikor feladni készülök.

2015. június 20., szombat

Egyedül is képes vagyok ragyogni, de mégis inkább szeretem azokat az árnyalatokat magamra ölteni, amiket te hozol az életembe, önként, önzetlen gondoskodással. A kapcsolatunk nem komfortzóna, hanem abból nyugodtan és önbizalommal telve privát utakra indulhatok, melyek saját töltődésemet és épülésemet szolgálják, de a nap végén belső iránytűm mégis a te karjaidba vezet haza.

2015. május 5., kedd

Kapcsolatunk addig tart, ameddig érted a szavaimat. Nem pattannak le rólad, mintha simára csiszolt felület lennél, és én egyre csak dobálnálak szavaim színes kavicsaival, vég nélkül, céltalanul. Ameddig nem ismételgeted a múlt sérelmeit, szavaid nem végszavak, éles felszólító mondatok és ameddig nem horzsolnak, nem sebeznek, vagy nem találnak el halálosan.
Ekkor lemaradok majd tőled az úton, észre sem veszed, úgy haladsz tovább. Kapcsolatunk addig tart, ameddig észleled, igényeled, hiányolod és szomjazod a jelenlétemet. Társaságom, hangom, illatom, lényem, teljes nőiségem nélkülözhetetlen, nem pótolható, hamis imitációnak esélye sincsen. Kapcsolatunk addig tart, ameddig nyugodtan alszom a mellkasodon, ameddig úgy nyugtat meg emelkedése és süllyedése, hogy nincs szükség szavakra sem. Ameddig nyitva a szívem és érzéseimről nyugodtan suttoghatok neked a sötétben, mert tudom, ugyanezt érzed, csak Te hallod és én.

Kapcsolatunk addig tart, ameddig női kisugárzásom rád ragyog és megrészegít. Ameddig megleplek, megnevettetlek, rám csodálkozol, megilletődsz, és sírsz. Ameddig érzéseket váltok ki benned. Ameddig vakon megbízol mindenben, amit feléd nyújtok, nem érzékeled mérgező szerelmi bájitalnak, nincs gyanakvás benned, nincs félelem. Ameddig úgy szagolsz bele a nyakam bőrébe, hogy a tüdőd megtelik az illatommal, engem szívsz magadba mélyen. Ameddig nem mosod le magadról a szerelmünk illatát, nem helyettesíted, nem feded le szintetikus szappanokkal, engem akarsz érezni, nem engedsz sokáig el.

Kapcsolatunk addig tart, ameddig szabadon követhetjük egymást. Bár élesen érzékeled, hogy lemaradok tőled, mégis észreveszed, mikor haladnék kicsit egyedül az úton. Mindvégig látlak magam előtt, és bármennyire lemaradok, sosem hagylak el. Magányomba burkolózva új élmények érnek, ezek megújítanak, frissítenek, időt hagynak, hogy rácsodálkozzam a körülöttem lévő dolgokra. Szükségem van ilyen időszakokra is. Téged mindvégig látlak, lehet közeli vagy távoli a sziluetted, élesen kirajzolódó, vagy homályos, mindvégig ott vagy és engem mindannyiszor bevársz. Kapcsolatunk addig tart, ameddig vitázunk, és nem szitkozódunk. Ameddig nem érzed azt, hogy mert engedtél, akkor behódoltál nekem. Ameddig háborgó lélekkel álmatlanul forgolódsz, és amikor felkelt a nap, alig várod, hogy magadhoz ölelj. Ameddig úgy érzed, minden problémánk megoldható, mert az általános, nem megtámadható tény, hogy szeretjük egymást, a problémapiramis legtetején áll, megingathatatlanul. Kapcsolatunk addig tart, amíg büszke vagy rám és segítesz az utunkon. Ameddig kudarcaimat nem rovod fel, nem használod fel ellenem, nem élsz vissza gyengeségeimmel. Ameddig nem válik lélekgyilkos belőled, és nem ismered a lélek meggyilkolásának ezer módozatát. Nem akarom ezt az arcodat látni. Kapcsolatunk addig tart, ameddig folytatni tudod az általam harapott almát, nincs benned undor, nem vágod le azt a részt, amit ajkaim érintettek. Addig, ameddig enni adsz a vacsorádból. Ameddig minden szavad, megnyilvánulásod kettőnk köré irányul. Ameddig nem engedsz az ágy és asztal alapvető kettősségéből.

Kapcsolatunk addig tart, ameddig mi ketten éltetjük. Ameddig újraélesztjük, ameddig mesterségesen lélegeztetjük, ameddig beszélünk hozzá, ameddig ápoljuk, és nem hagyjuk, hogy elhagyjon bennünket. Idő előtt nem kapcsoljuk le a gépről és nem engedjük elmenni. A szerelemnek nincs kegyes halála.

2015. március 23., hétfő

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.

2015. március 19., csütörtök

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

2015. február 8., vasárnap

a szimbiózis része, hogy mikor a húsomba marsz a szavaiddal az több napig fáj. persze biztos te is ezt érzed, ha én teszem. tudod ez nem arról szól ki bántja jobban a másikat vagy ki szereti jobban. ez az élet. nem egy verseny. az önfejűség olykor viszont olaj a tűzre. senki nem enged a maga igazából aztán meg mégis csak belátjuk ha tévedünk. így kerek az egész. (forrás)

2015. február 5., csütörtök

Én pedig, bármi történjen is, nem fogom hagyni, hogy boldogtalan legyél. Összes terhedben osztozni fogok. Ott állok majd melletted, és támogatlak. De azt nem hagyom, hogy őrületbe hajszold és tönkretedd magad! Hogy okos lányként helyénvalóknak feltételezz butaságokat. Nekem akkor is vigyáznom kell rád, amikor te azt gondolod, nincs rá igényed. Mert a sors lehet, hogy farkasszemnézésben jobban teljesít, de mi ketten túlerőben vagyunk. Együtt úgy alakíthatjuk a dolgokat, ahogy mi akarjuk. Érted?

2015. január 30., péntek

rájöttem, hogy létezik olyan ember, aki azt érti, aki én vagyok. rájöttem, hogy két ölelés között mekkora különbség lehet. hogy nem kell félnem, ha áttetsző leszek. vagy túlcsordulok szeretettel. hogy van valaki, akinek a szemében ugyanaz történik, mint az enyémben.

2015. január 28., szerda

mégiscsak ez a legszebb része a világnak, a legszebb szelet, amiben benne vagy. nem tudom, hogy tudod-e. nem is akarom most tudni. csak érezni. 

2015. január 22., csütörtök

Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert Ő ezért van. Hiszen Ő érted van, Te meg Érte.
Gondoltad volna évekkel ezelőtt, vagy akár csak pár napja, hogy az, ami akkor volt, az aki akkor jelen volt az életedben egyszer majd semmit sem fog jelenteni? Nemrég még abban éltél lelkesen, aztán szenvedtél miatta, hamarosan viszont teljesen érdektelen lesz számodra. Mindössze egy aprócska, lényegtelen pont lesz az életedben. Illetve dehogyis lényegtelen. Hatalmas jelentősége van. Ugyanis neki és a helyzetnek köszönhetően lettél Te az, aki. Azért vagy ott, ahol. Ezt soha ne felejtsd. Szóval légy hálás minden egyes találkozásnak. Minden apró történésnek. Lehet, hogy még nem tudod, hogy rövidesen mindez mekkora horderővel fog bírni. De tudnod kell, minden megpróbáltatást mindössze azért kapsz, mert helyette vár valami különb. Valami nemesebb, olyan ami hozzád és neked való. Tudom, most még nem érted miért történt. De hidd el nekem, MINDEN okkal érkezik és távozik. Ne próbáld túlértelmezni! Mindössze engedj el mindent, ami csak átutazott az életeden. Ugyanis az összes számodra nélkülözhetetlen ember és mozzanat láthatatlan cérnával már hozzád van kötve. Az, ami nem tiéd, még ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem kapod meg. Ami pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled. Még akkor is, ha a lehető legközönyösebben teljes érdektelenséggel az arcodon próbálsz mellette elsétálni.
Meg tudnám számolni a lélegzeted – mondod, én meg csak hallgatok, mormolva magamban, hogy tedd azt, azóta lélegzem, mióta ölelsz. (Forrás)

2015. január 21., szerda

aztán itthon kihullott a hajamból egy piros szív alakú virágszirom. fogalmam sincs honnan. találtam egy gesztenyét, és még az ilyen apróságokról is te jutsz eszembe. és azt hiszem, mélyen belül tudom is, hogy ez így van rendjén.
Meg lehet tanulni, hogy a megfelelő férfit szeressük? Persze. Inkább azzal van gond, hogy elfelejtsük a nem megfelelő férfit, aki csak úgy belépett az életünkbe, kopogtatás nélkül, mert arra járt, és látta, hogy nyitva az ajtó...
boldog vagyok, hogy nem függök a múltamtól. leraktam a nehéz táskákat, a megszokott nyikorgású nehéz ajtó elé. csendben, hajnalban. ahogy mindig kimásztam az erkélyen is. és nem hiányzik belőle már semmi. napok óta érzem, hogy valaki lettem, aki eddig nem mertem lenni. de most, most már valóságos minden.

2015. január 19., hétfő




már nem tudok a világra úgy nézni, hogy Te nem vagy.
Téged akarlak, akivel ovisokként lehet viselkedni, ha éppen ahhoz van kedvünk. Téged, akivel órákat beszélgetünk és észre sem vesszük az idő múlását. Akivel minden búcsúzás órákig tart. Téged akarlak, aki engem akar, teljes valómban, pont úgy, ahogy vagyok. Téged, aki nem megváltoztatni akar, hanem tökéletesnek lát, minden hibámmal együtt. Téged akarlak, aki a tekintetével, szavaival másodpercek alatt lázba tud hozni. Aki nem fél kimondani, hogy szeret és velem akar lenni örökre, mert tudja játszmázni fölösleges, buta dolog. Téged akarlak, akinek az őszinteség igazi, meghatározó érték. Aki vár rám és türelmes. Téged akarlak, pont TÉGED és már tudom is, hogy létezel.
egymástól volt-e felejthetetlen ez a hét? azt hiszem, belül mindketten tudjuk ezt jól. a világok változhatnak. néha az eső is elered. de valami boldogságot találtam magamban. és az mindegy, hogy te sziget vagy, vagy csupán a csónak. vékony jégen táncolunk. de táncolunk.

2015. január 17., szombat

Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.
A szerelem valójában vörös szaténba csomagolt erőszakos akarás. Úgy vágyjuk a másikat szőröstül-bőröstül mindenestül magunkénak tenni, hogy közben pontosan tudjuk, a birtoklástól csak sérülhetünk. A boldogság folyamatos harc eredménye, aki elkerüli a konfrontálódást, lesheti a királyfit – kacsint. – Meglátásom szerint, a mindent elsöprő szerelmekben mindkét fél birtokolni akarja a másikat, ettől lesz a kapcsolat emésztően borzalmas, vészjóslóan romantikus és gyönyörűen végzetes.

2015. január 15., csütörtök

Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.
A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit.

Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És remélem, hogy megért.

2015. január 13., kedd


Egy ideje már csak keresem a szavakat, hogy hova is tegyelek. Fiókból fiókba pakollak, polcokra kiteszlek. Nézlek. Eltakarlak. Hogyan lenne könnyebb? Ellenállok, majd azzal a lendülettel át is engedlek. De legtöbbször csak nézlek. Mivé növesztjük egymást? Többek vagyunk-e egymás belélegzésénél, megálmodásánál?
Nem hiszem, hogy valaha értett volna engem ennyire valaki. Vagy téged. Hogy legszívesebben átöleltél volna, minden alkalommal, mikor szándékosan kitaláltam, mire gondolsz. Fél hét óta ismerlek. De már előtte is szerettelek.

2015. január 12., hétfő

A nagy horderejű változások elsöpörnek minden régit. Talán hálásabbnak illene lennem mindenkiért. Soha nem értett meg senki igazán. Volt, akiknél szándékosan nem akartam, vagy éppen nem érdekelt. (...) Aztán egyszer jött valaki, aki azt érti, aki vagyok. Mintha plazmák lennénk, a testünk kristályos, a hangok pedig patakként nyaldossák a testünket. Azóta tudom, hogy rengeteg felesleges emberrel is találkoztam.
Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek csodálatos vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy, sírsz, vagy kiabálsz. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel!

2015. január 10., szombat

mindig, mindenkit meg akarok menteni. ez valami feltétlen reflex. egyszer majd, ha valaki meghallgat, úgy egészen a mondat elejétől, a lezáró pontig. ha lesz ilyen. akkor majd felmerül benne, hogy talán én vagyok, aki leginkább vágyakozik, hogy kimentsék innen. hogy törött a szárnya. hogy üres a szíve közepe. elhatárolódok. megbántok. kiüresítek. feltöltök. mosolygok. de belül már elvesztem. talán nem is akarom, hogy valaki megtaláljon. micsoda nemes hazugságok. itt minden az. bennem. benned.

Teljes vagyok, de veled még teljesebb. Még boldogabb, még bátrabb, még vakmerőbb, mert tudom, hogy ott állsz mögöttem, és bármi van, elkapsz, felhúzol, beléd kapaszkodhatok, és nem maradok egyedül, ha kitörik a sarkam. Tudom, hogy egyedül is képes vagyok rá, de gyorsabban haladok, ha mellettem vagy. Magabiztosabban.

2015. január 9., péntek


A szerelem bennünk van, a másik csak ráébreszt arra, hogy iránta kell érezni.
soha nem lesz minden tökéletes. mindig találsz majd okot, ami miatt feladhatod ezt az egészet. és néha nagyon ügyesnek kell lenned, hogy megtaláld azt az egyetlen kis apróságot, amiért azt mondod, hogy: mégis menni kell tovább. ezt nem fogják ingyen adni, nem fogják megmutatni neked. egyedül kell előkaparni. és néha napokig csak azt fogod érezni, hogy a közelében sem jársz. vagy, hogy téged a sors biztosan elfelejtett. mindig van legalább egyetlen ok, hogy tovább csináld. viszont a legtöbbször csak akkor fogod megtalálni, mikor már végtelenül egyedül érzed magad. de aztán minden a helyére kerül.
Adj egy esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre, egy boldogabbra, olyanra, amiben a helyedet érzed. Mert addig, amíg nem ott vagy, ahol lenned kell, folyton boldogtalan leszel, és ha nem hallgatsz arra a késztetésre, ami azt ordítja, hogy tegyél már végre valamit, szépen meghalsz. Meghal a lelked, belehal a hitetlenségedbe, abba, hogy képtelen voltál elhinni magadról, hogy igenis többre vagy képes annál, mint amiben épp vagy. Ha nem tesz boldoggá az életed, tervezz újra, találd meg azt a valamit, amiért bármikor boldogan felkelsz. Töröld el a korlátokat, nincs rájuk szükség. Vagy hagyd meg őket, és élj örökre rabként.

2015. január 8., csütörtök

Megérinted... talán csak éppen hogy. Talán a bőrötök nem is ér egymáshoz, csak a karokon lévő pici szőrszálak simogatják egymást. Mégis érzitek. Mégis csodálatos érzés, nyugalom, bizalom, szeretet árad rajtuk keresztül egymás felé. Hihetetlen erő van benne, hihetetlen érzések szabadulnak fel ebben az aprócska érintésben. És megnyugszol. Ebben a pillanatban megáll körülötted minden. Nem beszéltétek meg az érintést, mégis, mindketten tudjátok, hogy kell. Érzitek, nem tehettek mást. Muszáj, mert érezni kell a másikat. Így is. Mert lélekben egyek vagytok.
Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.

2015. január 7., szerda

Nem tervezni előre. Ez az egyik legnehezebb a dolog az életben. Nem tervezni előre a holnapot, egy találkozást, az életünket. Hisz ha nem tervezel előre, akkor nem törnek le az esetleges csalódások. Nem nyilall beléd a fájdalom, ha a dolgok másként alakultak, mint tervezted. Vajon mindez lehetséges? Csak a mának élni, a pillanatnak? Nem törődvén sem a tegnap csalódásaival, vagy a holnap buktatóival.
Soha ne akarj más lenni, mint ami valójában vagy. Mindig légy önmagad, vállald fel valódi, teljes belsőd. Harcolj az elveidért, állj ki a szavadért. Aki szeret így is szeretni fog. Soha ne bánj meg semmit, ami történt veled. Minden tévedés, botlás, törés, gyötrelem érted történt. Miattad. Neked. Téged szolgál. Erősít. Nőj fel hozzá! Nincs mit szégyellni! A múltad miatt lettél, aki ma vagy a jelenben és akit szeretni fog valaki a jövőben. Úgyhogy légy hálás, tiszteld magad és soha ne kérj bocsánatot amiatt, aki vagy.
Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.

2015. január 6., kedd


Emlékeket szeretnék, tökéletes, nem zavarba ejtő pillanatokat. Nem akarok folyton töprengeni, csak élvezni azt, ami történik velem, élvezni, hogy kapok.


....pont ettől szép az egész, hogy nem kell másnak lennem. :)